Szakmai partnerek voltunk
a Piac & Profit „Cégvezetők Csúcstalálkozója – 2020” Konferencián
Összeállította: Prof. Dr. Noszkay Erzsébet VOE tiszteletbeli elnöke,
METU professzora
Kissé tamáskodva vártam a Piac & Profit júniusi „Cégvezetők Csúcstalálkozója – 2020” videokonferenciáját! Vajon hogy lehet egy ekkora, sok jelentkezőt számláló Konferenciát zökkenőmentesen, és a résztvevők aktív érdeklődését végig jó dinamikával, a virtuális térben fenntartani.
Kellemesen csalódtam, a Konferencia minden szempontból felülírta a várakozásaimat. Nem csak a Piac & Profit Konferenciaközpont nagyszerű szervezése, ill. a cég vezetőjének Demcsák Máriának profi felkészültsége, de a program változatos témájú előadásai, igen izgalmasnak bizonyultak. A közel 20 előadó is sokrétű közegből kerültek ki, volt köztük politikus, akadémikus, vállalatvezető, és tanácsadó is.
Ennyi előadásnak csak a címét ismertetni is terjedelmes lenne, ezért inkább néhány izgalmas témát emelnék ki a Konferencia tartalmi kérdéseinek köréből.
Az előadások többségének a középpontjába – érthető okokból – a COVID 19 sokk okozta kérdések és újonnan felvetődő dilemmák, valamint az újrakezdés kérdései álltak. Bármely előadót is hallgattuk, mindegyikének mondanivalójából kicsengett, ahogy a járvány előtt volt, úgy már többé nem fog működni semmi. Óhatatlanul új irányokra, új paradigmákra, más megoldásokra van szükség.
Így nyitó előadásban Palkovics László miniszter úr is a hazai gazdaság olyan erőforrásaira mutatott rá, amelyekre a gazdaság újraindításában jó eséllyel támaszkodhat és számíthat a gazdaság és annak szereplői egyaránt. A gazdaság újrastrukturálására van szükség, amiben helyet kap high-tech, a digitalizáció és a zöld gazdaság is.
Nagyon figyelemreméltó volt Ürge-Vorsatz Diana alelnök, IPCC WGIII, az Academia Europaea tagjának előadása, amelyben az előadó azokra jelenségekre hívta fel a figyelmet, amelyek már a pandémia előtt is Földünkre veszélyt jelentettek (ld. klímaváltozás, környezetszennyezés, stb.). Ezeket, a járvány fókuszba helyezte, arra késztetve minden társadalmat és gazdaságot, hogy cselekedjen, és a fenntarthatóság felé forduljon. Ennek a fordulatnak a nyertes iparágai a digitális, a szolgáltatás – centrikus gazdaság alapágazatai. Bizonyos szempontból jó jelnek tekintető, hogy a népesség jó része is hajlik a változások miatti igények kiváltotta életmódváltásra, s nem szeretne visszatérni a régi „normális”-ba.
A járvány okozta sokk dacára összhatásában az előadások optimista kicsengésűek voltak, s rámutattak azokra a pozitívnak tekinthető következetésekre, tapasztalatokra, sőt eredményekre is, amelyek kiváltói, háttér mozgatói – ha jól meggondoljuk a járvány okozta kényszerű feltételekből következtek.
Több előadó beszélt arról, hogy – noha a járvány miatt Home – office- ba kényszerült munkatársak – nem a klasszikus távmunka alapján voltak szervezettek, mégis olyan sok pozitív hozadékkal rendelkező tapasztalatot hoztak, amelyek a jövőbe mutatnak. Így, pl. mindenek előtt, a digitalizáció alkalmazásának felgyorsulása, továbbá annak felismerése, hogy bizonyos munkahelyeknek nem érdemes annyi irodát fenntartani, mint előzőleg, és a környezetet is kímélőbb, ha az emberek kevesebbet utaznak, vagy pl. könnyebb és hatékonyabb egy –egy megbeszélést, meetinget, konferenciát online megszervezni, mint mindezt utazás árán elérni.
Az előadók egy jelentős része mutatott rá az együttműködés és a csapatmunka jelentőségére, s olyan irodai munkaszervezésre, amely vegyesen alkalmazza a Home – office-t és szociális együttlétet, sőt a tehetségek kibontakoztatását is biztosító közösségekre, amelyeket a természettel és a környezetkímélő megoldásokkal összhangban alakítanak ki. (ld. pl. Kürti Sándor, Bojár Gábor előadásai.)
A fordulattal fokozott értékké válik a tudástőke, a tudásgyarapítása, a sokrétű tanulással, felkészüléssel verzatilissá váló munkaerő. Új értelmet kell, hogy nyerjen a cégek minőségi fejlesztését, intellektuális tőkéjét gyarapító innovációk is (ld. pl. Glósz Andrea, Pomázi Gyula, Szederkényi Gyula, és még sokan mások).
Egyértelművé vált az előadók szerint az is, hogy a járvány után új alapokra kell helyezni a külföldi kapcsolatokat (ld. pl. Varró Norbert, Harsányi Gábor), újra kell értelmezni a cégbiztonságot (ld. pl. Csorbai Hajnalka), újra meghatározni túl hosszú értékláncokat, és újragondolni a kissé feledésbe merülő ésszerű készletezés (ld. Chikán Attila akadémikus előadása) gondolatát is.
A Konferenciát a közösség bevonásával zajló interaktív beszélgetések követték, mégpedig két lényeges témában: az egyik a munkaerőnek a járvány után megváltozott helyzete, a másik lehet-e és ha igen hogyan megvédeni a cégeket a világkatasztrófáktól.
A Konferencia nagyon izgalmas és dilemmákat taglalt, szinte minden egyes gondolta azt igazolta vissza, hogy a világ és hazánk is, olyan paradigma váltás előtt áll, amelyeket már többé nem söpörhetünk a szőnyeg alá.
