Beszámoló a Magyar Tudományos Akadémia
Gazdálkodástudományi Bizottság
Tudásmenedzsment Munkabizottságának
a Budapesti Metropolitan Egyetem
feltételteremtő támogatásával megrendezett
„MIBE FEKTETNEK A JOBBAK?!”
címmel 2021 november 25.-én megrendezésre került
XIX. konferenciájáról
A beszámolót készítették: Horváth Zsolt, Kubovics Erzsébet és Plesek Enikő
a METU –VOE EMBA Turnaround menedzsment képzés hallgatói
A METU EMBA Turnaround Menedzsment Szakirányú Továbbképzés hallgatóiként volt szerencsénk részt venni az MTA TM Munkabizottságának XIX. Konferenciáján.
A programot az egyetem részéről Dr. Kiss Ferenc a METU Innovációs Rektor helyettese, majd ezt követően a MTA TM Munkabizottság részéről a Bizottság alapító elnöke, Prof. Dr. Noszkay Erzsébet köszöntője nyitotta meg.
Ezt követően a délelőtti program Pomázi Gyula Zoltán, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának vezetője az immateriális javaknak a Hivatalban való bejegyeztetésének jelentőségéről, és cégérték növelő lehetőségeiről, célszerűségéről szóló nyitó előadásával indult.
Pomázi Gyula Zoltán elmondta, hogy manapság a befektetők számára egyre fontosabb befektetési szempontok, hogy milyen a cég beágyazódása, milyen az ügyfélköre, milyen szerződéseket kötött, milyen a beszállítói köre, milyen szellemi értékekkel, tőketényezőkkel rendelkezik, és ilyen ezeknek az értéke. A tőkevonzó képességben is komoly súlyt képvisel az, hogy milyen szellemi védelmi jogok kerülnek be az adott vállalkozás nyilvántartásába.
Ezt követte a cégek szellemi tőketényezőiről szóló un. kerekasztal vita, amelynek vitavezetője Láncz Gábor volt. Láncz Gábor az alábbi kérdésekkel indította a vitát:
- Mivel a termelékenység növekedése egye inkább a tudástőke befektetésektől függ, hogyan tudjuk a vállalatok fejlődését e tekintetben a leghatékonyabban katalizálni?
- Milyen fejlődési és befektetési modelleket ajánlanak?
- Mik lehetnek azok a nehézségek, amelyek az ezirányú beruházásokat nehezítik?
A vita résztevők közül elsőkén Dr. Kiss Ferenc szólt arról, hogy milyen is a manapság oly divatos start -up világ e tekintetben. Ezeknek az induló cégeknek jelentős tudáskomponense van, és jellemzően az egyetemekről indulnak. Az állam olyan módon igyekszik ezen a területen segíteni, hogy az egyetemeken egyre nagyobb hangsúlyt helyez az üzleti gondolkodás fejlesztésére.
Egy másik vitarésztvevő, Dr. Boda György alapgondolata az volt, hogy elérkezett az ideje a cégek tőkeértéke valós meghatározásának, különös tekintettel arra a tényre, miszerint a cégek tőkestruktúrája az intangibles assets, vagyis az immateriális tényezők javára változtak.
Dr. Boda György arról is beszélt, hogy a kollégáival kialakítottak egy eljárást, amivel egyelőre egy durva becslést tudnak adni a vállalatok immateriális javainak értékéről. Ez alapján viszont tény, hogy a vállalatok a mérlegadatokon felül jellemzően egy lényegesen nagyobb vállalati tulajdonnal rendelkeznek. A vállalkozók félek – a megfelelő tájékozottság híján- az immateriális tőke teljes feltárásától.
Pomázi Gyula Zoltán további vitapartner szerint a vállalatoknak manapság megfelelő – a szellemi tőketényezőkkel érdemben foglalkozó – szakértőre is ugyanúgy szükségük van, mint könyvelőre. Elmondása szerint 2023-tól egységes szellemi tőketényező bejegyzési/nyilvántartási rendszer kerül bevezetésre Európában. A szellemi tulajdon kezeléséhez szükséges tudást a vállalkozásoknak meg kell venniük, pl. az egyetemi tudásközpontoktól, kamaráktól.
A Kerekasztal vita negyedik vitapartnere, Dr. Obermayer Nóra hozzátette, hogy a vállalatoknak a jövőben nagyon komolyan be kell fektetniük az alacsonyabb végzettségű alkalmazottak képzésébe, hogy az elkerülhetetlen informatikai fejlesztéseket üzemeltetni tudják.
Láncz Gábor megjegyezte, hogy a tapasztalatai alapján valóban komoly problémát jelent a magyar vállalkozói körben az intangibles tudástőkétől való félelem, aminek egyik alapja éppen az előbbiek. Ezzel kapcsolatban feltette a kérdést, hogy mit lehet ezzel a félelemmel kezdeni?
Dr. Kiss Ferenc szerint a bizalmi légkör megteremtése az elsődleges feladat.
Dr. Boda György szerint a tudósoknak és a kormányhivataloknak nagyon fontos feladata, hogy tudatosítsák azt, hogy a félelem csökkentése érdekében az általános tudáselemeket hordozó tudást az állami finanszírozás keretei közé kell helyezni. Nem várható el, hogy ehhez a tudáshoz való hozzájutást a vállalkozók finanszírozzák.
Pomázi Gyula Zoltán szerint a különböző vállalati szegmensekben más szintű félelmek vannak jelen. Ha szélesebb körben élnének a szabadalmaztatási, oltalmi lehetőséggel a vállalkozások, az a félelem jelentős csökkenéséhez vezetne.
Dr. Obermayer Nóra szerint az egyetemek indíthatnak innovációs menedzserképzést, és ezzel támogathatják a vállalkozásokat. Ugyanis, ha a szellemi tőke kezelését ezekre a képzett szakemberekre bízzák a vállalkozások, azzal ugyancsak csökkenthető a félelem.
Láncz Gábor azt kérdezte a résztvevőktől, hogy mit tanácsolnának néhány mondatban a magyar vállalkozóknak a sikeres tudástőke befektetésekkel kapcsolatban? Tudnak-e olyan társadalmi, kísérleti fogódzópontokat adni a vállalkozóknak, ami bizonyítja, hogy nem kell félniük?
Dr. Kiss Ferenc szerint tudatosítani kell, hogy a speciális know-how-kon kívül a tudásmegosztás folyamán minden résztvevő gazdagodik. A társadalmi tudástőke befektetésnek az egyén és cég szintjén is haszna van.
Dr. Boda György tanácsai az alábbiak:
Fontos a vevők és a szállítók ismerete. A tudást dokumentálni kell ahhoz, hogy védhető legyen. A tudást porlasztani kell a cégen belül. A munkavállalók cégen belüli rotációja védi a tudás megőrzését. Az „Up or out” szisztémának nagy haszna van. Perspektíva és életpálya biztosítása maradásra készteti a képzett alkalmazottakat. A kulcskompetenciák vállalkozó általi birtoklása biztonságot ad. Nem csak a vállalkozók félnek. Mindenki fél, és fontos tudni épp ezért azt is, hogyan kezeljük a félelmet.
Dr. Obermayer Nóra szerint a vállalkozásokat mindenekelőtt meg kell tanítani arra, hogy miből áll az immateriális tőke. Ezután fontos a differenciált kommunikáció.
Láncz Gábor következő és nagyon fontos kérdése az volt, hogy meddig tarthat az a folyamat, amiben az államtól várnánk a képzés-átképzés támogatását, és honnan kell (kell-e egyáltalán?!) ennek költségét a vállalkozóra terhelni?
Dr. Kiss Ferenc elmondta, hogy jelenleg a felsőoktatás is a mikrocertifikációs irányba mozdul el. A soft skillek megszerzéséhez viszont a tréningek, rövid továbbképzések vezetnek el. A vállalatoknak a nehéz időszakokban is a képzésbe kellene fektetni, és a képzéseket szolgáltató intézményeknek is kellő rugalmassággal kellene bírnia a vállalatok felé.
Dr. Boda György véleménye szerint az állam feladata, hogy olyan munkavállalókkal lássa el a vállalkozásokat, akik felismerik a tudásszükségleteket, és meg is szerzik azokat.
Pomázi Gyula Zoltán szerint a szellemi tulajdon jogvédelmével kapcsolatos akkreditált képzések rendelkezésre állnak alap, közép és felsőfokon. Fontos feladat a vállalkozások tájékoztatása ezekről a lehetőségekről.
Dr. Obermayer Nóra véleménye erről az, hogy a szükséges alap pénzügyi és gazdasági, valamint digitális kompetenciák elsajátítását már az általános iskolákban el kell kezdeni. Ezekre egyszerűbb lenne felfűzni a speciális tudásanyagot.
Láncz Gábor utolsó kérdése az volt, hogy milyen mértékben tudja egy a jelenleginél emeltebb szintű képzés megoldani a vállalatok problémáit?
Dr. Kiss Ferenc szerint a cégeknek nem emberekre, hanem kompetenciákra van szüksége. Az állami képzéseken készségszerző készségek megszerzését kell biztosítani.
Dr. Boda György szerint, ha a vállalatokban az immateriális felszereltség nő, ahhoz fejlettebb tudással bíró munkaerő kell. Az egyén a flexibilis tudást keresi, amivel rugalmasan mozoghat a munkaerőpiacon.
Dr. Obermayer Nóra szerint az emberek félnek a robotizációtól is, mert azt vélik, hogy a munkájuk így könnyen lecserélhető. Félnek attól is, hogy ennek kivédése érdekében tanulniuk kell. Az állam részéről a tanulni képes fiatalok képzése nagyon fontos feladat.
Beszámoló a délutáni ’A’ szekció programjáról
Elsőként Dr. Sándor Zoltán PhD egyetemi adjunktus mutatta be a digitális tudástőke eredményeinek térnyerését napjainkban. Felütésként arról beszélt, hogy a magyar közoktatási rendszer, hogyan adaptálódik a jelen kor kihívásaihoz. Ez azért kiemelten fontos, mert abban a tekintetben konszenzus alakult ki a konferencia résztvevői között, hogy az oktatással lehet és kell megalapozni a korszerű digitális kultúra kialakulását. Példának okáért maga az informatika tantárgy és az informatika érettségi esetében is el fog tolódni a hangsúly az algoritmizálás, programozás és digitális tudatosság felé a jelenlegi tematikához képest. Ezek a változtatások 2024-től lépnek életbe. A egészségügyi felsőoktatás terén nemcsak új tantárgyak, de új képzések bevezetése is a terítéken vannak, mint például a digitális fogászati tervezés BSc vagy az orvosi biotechnológia MSc. Összességében tetten érhető a közoktatás, felsőoktatás részéről az jelenlegi piaci igényeknek mind nagyobb megfelelésre való törekvés.
Az előadás második részében orvosi, egészségügyi érintettségű példákat hallhattunk mobil applikációkra, mesterséges intelligenciaalkalmazásokra, robotokra melyek már most elérhetőek a világban. Számomra kifejezetten érdekes volt látni a sportolásra buzdító és támogató mobil megoldások között azokat a kiterjesztett valóság (AR) technológiákat is használó megoldásokat, amelyek labdarúgóknak segít a lövéstechnikájukat fejleszteni vagy éppen tenisz ütéstechnikát csiszolni. Ezek mellett természetesen több kifejezetten orvosi felhasználásra szánt alkalmazás is elérhető melyek segítségével, akár különböző műtéti beavatkozásokat is lehet gyakorolni a virtuális térben. 3D nyomtatás fejlődésével egyre szélesebb körben lehet kihasználni a technológia előnyeit, legyen szó akár törött végtag rögzítéséről vagy művégtagok, fogászati implantátumok készítéséről. Izgalmas volt továbbá megismerni a robotok lehetséges alkalmazását az egészségügy területén. Láthattunk példát gyógyszeradagoló, betegeket mozgató, de akár a szociális élet minőségjavítását szolgáló robotokra is. Bár átlagemberként lehet, hogy nem látványos a tény, de a bemutatott példák alapján nyilvánvaló, hogy a mozgó, beszélő robotok már nem csak a science fiction filmekben segítik, szolgálják az embereket, de a mai valóságban is.
A következő előadó, Dr. Szívós Mihály DSc az MTA doktora volt, aki a hallgatólagos tudásról és annak fontosságáról beszélt. Megválaszolva a konferencia címében feltett kérdést, ebbe a hallgatólagos tudásnembe fektetnek a legjobbak. De mi is az a hallgatólagos tudás? Ennek a tudásfajtának egy osztályozásával ismerkedhettünk meg, mely 5 csoportra osztja azt: intézmény központú, tárgy vagy anyagközpontú, eszközcentrikus, környezetközpontú és személy központú. A vállalati hallgatólagos tudástőke sokkal nehezebben szakítható/vonatkozatható el egy vállalattól, ill. a munkavállalótól, mint az explicit tudástőke.
Brandon Webb kommandós példáján keresztül megnéztük, hogy a széles spektrumú hallgatólagos tudás hogyan értékelődik fel az üzleti életben. Webb fő üzenete: Ne aprózd el magad! A tudástőke kontextusában ez azt jelenti számunkra, hogy míg az explicit tudást igénylő tevékenységek között relatív könnyen, úgy az eltérő hallgatólagos tudást igénylő feladatok között csak sokkal nagyobb nehézségek árán tudunk váltani. Ez esetben bizonyos átállási időre van szükség, tehát megéri jól gazdálkodni e tudásfajtának a használatával.
A vállalati hierarchiában a hallgatólagos tudásnak megvannak a maga szintjei és szerepei. Az alsóbb szinteken nagyobb a hangsúly helyeződik a tárgy központú és eszköz centrikus hallgatólagos tudásra, míg a felsőbb szinteken a környezet és a személyközpontú tudás kerül előtérbe. Különlegessége ennek a tudásfajtának, hogy az explicit tudásnál sokkal védettebb és stabilabb, azaz, leginkább csak a munkaerő elcsábításával vihető csak ki egy vállalatból. E tulajdonsága miatt mindéképpen érdemes hangsúlyt fektetni a fejlesztésére, de a kulcsemberek megtartására is.
A soron következő előadást Dr. Seres György DSc prezentálta, aki a robotok és mesterséges intelligencia megjelenéséről beszélt az oktatás területén. Felvázolta a jelenlegi kihívást jelentő helyzetet, miszerint a pandémia egy csapásra az online térbe kényszerítette az oktatás résztvevőit: diákokat, tanárokat egyaránt. Erre a lépésre nem minden tekintetben volt kész a rendszer, de a lehetőségekhez képest mindenki megtette a tőle telhetőt, hogy zökkenőmentesen menjen a tanítás. A rohamos technikai fejlődés a mellett, hogy megteremtette az online oktatás lehetőségét, új igényeket is támasztott a diákok oldaláról. Folyamatos figyelmet, támogatást és visszajelzést igényelnek. Ezzel szemben a tanárok továbbra is a saját munkaidejüket tudják erre a feladatra áldozni. Nem egyezik a kereslet-kínálat. Ennek a helyzetnek a feloldását jelenthetik mesterséges intelligenciával felvértezett robotok!
Bát láthattunk jó pár példát az emberszabású úgynevezett ’hard’ robotok alkalmazására oktatás területen, például gyermek kísérő robotok, trombitálni, hegedülni tanító robotok, ezek egyelőre nem igazán terjedtek el. Az úgynevezett ’soft’ robotok azonban már kezdenek teret hódítani. Kereső, fordító, szöveg felolvasó robotok és chatbotok (Siri, Vanda) ma már egyáltalán nem számítanak meglepőnek. Izgalmas volt látni egy konkrét esetet, ahol egy oktatási konzultáns robotot tanítottak be egy tantárgy konzultációs feladatainak ellátására, mely szépen válaszolt a feltett kérdésekre és segítette a hallgatókat az ismereteik elmélyítésben. Következő kihívás az lesz az oktatás számára, hogy megteremtse a szükséges feltételeket ahhoz, hogy ezeket a vívmányokat a mindennapi oktatás részévé tegye. Hatalmas lehetőség rejlik ezekben a megoldásokban, hogy személyre szabott oktatást biztosítson minden egyes tanulónak, egyéni tanulási úttal, értékelési rendszerrel. Ez eddig nagyon nehezen lett volna kivitelezhető. A jövőben viszont hasonló robotok és mesterséges intelligencia alkalmazásával minden esély megvan arra, hogy elérjük ezt a vágyott állapotot.
A szekció záró előadásban Dr. Boda György azt a rendkívül érdekes kérdést taglalta, hogy vajon azt a tudást, amit a nemzet fel kell, hogy halmozzon, azt ki fogja beruházni. Elsőként arról a jövedelmi csapdáról hallhattunk, amelyben jelenleg ma több közép európai ország mellett Magyarország is szembe kell, nézzen. Ez nem más, mint a közepes jövedelmi csapda. De mi is ez? Képzeljünk el egy koordináta rendszert, ahol, az Y tengelyen a hozzáadott érték, míg a X tengelyen egy termelési értéklánc került ábrázolásra oly módon, hogy középen a gyártási ágazatok, míg tőle balra illetve jobbra rendre az upstream (K+F) illetve downstream (marketing, sales) helyezkedik el. Ebben a rendszerben ábrázolva hozzáadott értéket egy U alakú görbét kapunk, melyet más néven „mosolygörbének” is hívnak. Ezen görbén Magyarország az középen, azaz az U görbe alján foglal helyet hozzáadott érték tekintetében. A cél egyértelműen az, hogy, akár upstream, akár downstream irányba kitörjünk ebből a helyzetből. A kérdés az, hogy miként kivitelezhető mindez. Ennek megválaszolásában segítésünkre lehet az a modell, melyet az előadó és csapata fejlesztett. A modell 10 évnyi adaton alapszik és a munkaerő képzettségét vizsgálja, 3 csoportba osztva azokat alsó, közép és felsőfokú képzettség szerint. Azt vizsgálták, hogy ha termelési struktúra 1%-kal elmozdul valamely irányba, akkor annak milyen munkaerő igénye van ahhoz képest, mint ha a múltbeli trendek ugyanúgy folyatódnak tovább, ahogy eddig, azaz semmi nem változna e tekintetben. Mindezt változatlan termelékenységi mutatók mellett kell értelmezni. Érdekes volt látni, hogy mindkét esetben, végeredményben nagyobb munkaerő igényre számíthatunk, de a lényeg, hogy ez a megnövekedett igény főleg a felsőfokú képzettségű munkaerővel szemben jelentkezik. Azaz, ha ebből a csapdából ki szeretnénk szabadulni, akkor jól láthatóan plusz és értékesebb munkaerőre lesz szükség. Ez jelentős emberi beruházást igényel! Visszatérve a kiinduló kérdéshez, elvárható-e a vállalkozói szférától, hogy teljes egészében finanszírozza ezt. A válasz valószínűleg az, hogy teljes egészében nem, természetesen részesei lesznek ennek a törekvésnek, de tudatos társadalmi beavatkozásra is szükség van. Számomra rendkívül elgondolkodtató volt ez a téma és előadás, mely értelmezésem szerint végkövetkeztésében visszatért a nap során többször érintett témához, miszerint az oktatás előre tekintő, tudatos és az aktuális kihívásoknak megfelelő módon történő finomhangolása elengedhetetlen a sikeres jövőhöz.
Beszámoló a „B” szekció előadásairól
Elsőként Dr. Németh Gergely PhD címzetes egyetemi docens (METU) „Mi a tudás, az új gazdaságban?” c. előadását hallhattuk. Már a COVID előtti időszakban is felmerültek olyan kérdések, melyek a mesterséges intelligencia egyre nagyobb térhódítása mellett, a gyorsuló technológiai fejlődés, hogyan fogják befolyásolni a szervezeteket, a szervezetek felépítését, mennyire fogják megváltoztatni a munkáltatást, a vezető – beosztott viszonyokat, vagy akár a munkatársak viszonyát a szervezetekhez. Nyílván, így a szervezetnek képesnek kell lenni a körülötte lévő környezetből kiszűrni azokat az adatokat, információkat, melyeket, ha feldolgoz, akkor tudás anyagot tud belőle létrehozni. A szervezet számára, ez a fejlődés egyik erőforrása, amit, új tudástermelő képességnek nevezünk. A túlélése szempontjából egy másik fontos erőforrás, az innováció. Ebben rendkívüli szerepe van egy adott cég szervezeti kultúrájának, a tudás (különösen a tacit tudások) megbecsülésének, és értékteremtő hasznosításának. Az előadó a tanulási módszertanok változására is felhívta figyelmünket, mégpedig arra, hogy a régi módszertanokat megújítandó – azért is, hogy tovább fejlődhessen egy nemzetgazdaság – nyitottnak kell lenniük azon változási folyamatokra melyek a tudásanyagok asszimilációját érintik.
A tankönyv vagy bármilyen tankönyvi definíció helyett egyre inkább teret nyer maga a tanulási folyamat. Ez az, ami igazán értékessé válik. Azok válnak új stratégiai értékké, hogy hogyan vagyunk képesek tanulni, elemezi, újszerűen megközelíteni az információcsomagokat, és elsősorban egyfajta társalkotó jelleggel, hogyan tudunk többet és újszerűt létrehozni.
A második előadó Véry Zoltán címzetes egyetemi docens, mérnök-közgazdász: az „Értékhajtó komponensek és struktúrák a VID Csoportnál” című előadása volt. Ez előadás lényeges mozzanatkán emelném ki, azt miszerint számukra a tudás nem csak ismeretekből, hanem gyakorlati tapasztalatokból áll, amelyek nem minden esetben értékelhetők pénzben kifejezett értékkel. Szükség van ezek mérésére, de nem minden esetben mérhetőek. Napjainkban egyre inkább jellemző, hogy a tárgyi és a digitális tudás egy értékké ötvöződik. A pénzügyi beruházások mellett egyre inkább látszik, hogy a tudás fejlesztése céljából mi emberek, egymásba is befektetünk. Manapság a tangibilis és intangibilis mellett az imaginalis tőke is fontos. Javasolta, hogy a vállalkozások esetében kerüljük a human resource kifejezést. Helyette sokkal célszerűbb a human force –ról beszélni, mert a konkrét személy az, aki hordozza a tangibilitást és intangibilitást is, ellentétben a robotokkal, akik sok mindenre képesek, de arra nem, hogy megfogalmazzák azt, hogy mit, miért is csinálnak. Nemcsak természetes és mesterséges intelligencia létezik tehát, hanem emberi is.
A VID azokat az energiákat keresi, amelyek mozgásban tartják a cégeket. A vállalati működés során fontos, hogy a megszokott fogalmak használata mellett tágítsuk a tudásbeli horizontunkat. Az együtt dolgozó embereknek ugyanis szükségük van egymás tudására, ezért a vállalatvezetők fontos feladata, hogy gondoskodjanak a cégen belüli tudásmegosztásról.
A szekció utolsó előadója Gyulay Tibor a KM EXPERT Kft. ügyvezető partnere: „Az öngerjesztő tudástőke” azaz „A tanuló szervezeti működés lényege” címmel tartott előadást. Eladásában kifejtette, melyek is az un. „jó tanuló szervezetek” és hogy hogyan lehet a tanulás képességét fejleszteni egy szervezet életében. Véleménye alapján egy szervezet akkor viselkedik célszerűen, ha az alábbiak érvényesülnek:
- ami jól működik a szervezetben, azt ismételni kell,
- ami pedig nem működik jól, annak utána kell járni, fejleszteni kell addig, amíg jól nem megy.
Ugyanakkor, az előadó megfogalmazásában a tudásmenedzsment feladata az, hogy a folyamatot segítse. Vagyis egy olyan pozitív spirálba kell helyeznie a szervezetet, ami révén – a bővülő tudás segítségével – permanensen növeli a versenyképességet, – ami épp a tanuló szervezeti modell lényege.
Szervezetfejlesztési folyamataik tapasztalatai alapján az előadó beszámolt olyan tévhitekről is, amelyekkel találkozott, és amelyek szervezeti szinten jelennek, mint például:
- a szervezetnek nagyon fontos értékeiknek tekintik azokat az embereket, akik nagy tudásúak, nagy tapasztalatúak;
- minél nagyobb egy szervezet tudástőkéje, annál versenyképesebb (bár ez nem feltétlenül van ez így, hiszen meglehet, hatalmas tudást halmoztak fel, mégsem jelenik meg ez a tudás a termékeikben, így ez a tudás mégsem kapcsolódik az értékteremtő tevékenységeikhez);
- a képzésre fordított energia, pénz a legjobb befektetés (bár, ha nem megfelelően használják ezeket az erőforrásokat, nem megfelelően forgatják vissza ezt a tőketényezőt, akkor ez még sem lesz értékteremtő tényező!);
- a TM feladata a tudás megőrzése és gyarapítása (bár sok esetben megeshet, hogy ezek épp olyan „muzeális”:„húsz éve így csináljuk” típusú tudások, tehát nem biztos, hogy hasznosíthatók egy- az egyebe). Így nem a véletlen, hogy gyakran épp ezek a nélkülözhetetlennek hitt 20-30 éves tudással rendelkező szakemberek távozása után megélénkül a szervezet, mert ezek a tudások anno ugyan vitték a céget előre, de napjaikra esetleg éppen blokkolják is).
Végszóként az előadó megemlítette, hogy véleménye szerint a tanácsadó feladata, az hogy aktualizálja a tanuló szervezet fogalmát. A Fulmer féle definíciót idézve, mely azt mondja, hogy „A környezet állandó változása mellett a szervezetek a hosszú távú sikerességük megalapozása érdekében olyan képességeket sajátítanak el, melyek a környezeti változások ellenére is a vállalat tulajdonában maradnak. Ez nem más, mint pl. a „tanulás képessége” (kultúrája), emiatt célszerű a vállalati projektjeiben a tanuló szervezeti képesség fejlesztésére kell fókuszálni.
